Gondolataim
Reggelenként, mielőtt felkelek, mindig arra gondolok, hogy de jó, hogy felébredtem, hogy új élmények várnak. Azt erősítem magamban, hogy ma is sok minden lesz, aminek örülni fogok, hogy meglátom mindenben a jót, hogy megpróbálok befogadóan, alázattal, empatikusan tapasztalni, gondolkodni, helyzeteket megoldani. Aztán miközben felkelek, azt is megköszönöm, hogy fel tudok. (Volt idő, amikor csak szerettem volna!)
Napközben sokmindent teszek. Eközben folyamatosan tanulok. A rádiót vagy az internetet hallgatva néha más emberektől, a kertben járva, dolgozgatva a földtől....
Mindennel, ami a kezem ügyébe kerül, beszélgetek. Szépen, kedvesen! Még akkor is, ha "másként viselkedik", mint ahogy én szereteném.
Sokat tanulok magamról amikor csendben vagyok (kapálás, ültetgetés, kézműveskedés, sütés főzés, házimunka közben). Ilyenkor van időm végiggondolni egy-egy helyzetet, az abban való viselkedésemet, gondolataimat, és megbeszélgetem magammal az élményeimet. Aztán levonom megfelellő következtetést, amit szeretnék ezután betartani. No persze, ez nem mindig sikerül. Mindenestere a fizikai tevékenység mindig hoz valami rövid távú sikert, aminek örülni tudok.
Este, amikor lefekszem, megköszönöm a napot, mindent, amit aznap megtapasztaltam. Tudom, hogy semmi nem véletlenül jött, hogy dolgom van vele és nem félnem vagy aggódnom kell miatta.